Először is megpróbálom mellőzni a majd holnapot de már elég késő van mindenhez így elég rosszul érzem magam emiatt megint "A majd holnap" hagyja el a szám.Innentől kezdek el kezdeni valamit magammal mert megelégeltem ezeket az állandó negatív gondolatokat az öngyilkosság gondolatát stb.

1. Fat --->Fit azért hogy hátha.

Az első dolgom mindenképp az lesz hogy célokat állítok magam elé megpróbálok kisebbeket hátha adnak egy kis önbizalmat

1. Elkezdek edzeni (már elkezdtem nem régóta kb 1 hete, de egyfolytában úgy érzem mintha mindenki engem nézne és a legkisebb nevetés is olyan mintha felém irányulna mintha csak azt gondolnák ez meg mit akar itt?)

2. Próbáljam meg nem abbahagyni (remélem sikerül)

3. Kipróbálni új dolgokat nálam ilyenek amiket sose csináltam pl.:(mozi,állatkert,elmenni bevásárlóközpont tudom másoknál ez tök alap.)

4. Fülbevalót lövetni kell egy kis változás :D

5. Haj stílus váltás kitudja lehet új mondást teremtek :) "új hajban, új erő"

6. Eljutni másik megyébe majd később talán másik országba

7. Legtávolibbnak tűnő ámbár még is a legfontosabb lenne számomra ezért valahogy először ezzel kéne kezdeni valamit gynecomastia. Egyenlőre ennyi bőven elég lenne nekem azt még nem tudom, hogy fogok pénzt szerezni ezekre de, ha már most feladom akkor már tényleg talajon leszek még jobban.Valahogy el kell érjem, hogy a családomban végre ne a cukor játsszon főszerepet az étkezéseknél hanem valami egészséges. Nem igazán tudom hogy beszéljek velük mert az elmúlt 8-9 hónapban heti egyszer beszéltem az is annyi volt ritkán hogy szia,nem most már úgy érzem elég ciki de megpróbálom valahogy.

Honnan tudtam meg hogy valami nagyon nem stimmelt?

Nem volt nehéz kitalálni. egyre inkább azt vettem észre hogy legnagyobb szégyenemre de akkor is mindennap folyt és még sokszor folyik a könnyem, nem érdekel semmi, csak az hogy végre szeressem magam valahogy ha ezt eltudnám érni akkor minden sínen lenne megint. Ehhez viszont úgy érzem újból kell kezdenem mindent kell valami változás végre és ezért is kezdem el ezt a blogot leginkább magamnak és csak remélni tudom hogy útközben nem veszik el.

Amiken túl akarok lenni

Az leginkább a pánikbetegség és a halálfélelem de nálam ez nem roham mint másoknál hanem egész nap szorongok nehezen veszem a levegőt és szúr a szívem. Végre kitörni ebből a véget nem érő mókuskerékből . Komolyan ez nagyon brutál tüsszentek egyet és attól félek hogy leszakad a tüdőm vicc nélkül vagy köhögök és egyből a legrosszabbra gondolok.Na de kezdjük el valahogy

Gyerekkor minden ember életben a legmeghatározóbb kor. Itt alakulnak ki kapcsolatok, barátságok, érzelmek stb. stb. Tisztára hülyeségnek gondoltam én is amíg rá nem jöttem mit szúrtam el.

Álmaim Vágyaim

Gondolom a kiváltó ok minden embernél más és más. Nálam talán az volt az egyik amíg mindenki lejárt a korosztályomból játszani én bent ültem naphosszat a gép és tv előtt. Erről nem csak én tehettem mert sosem volt az hogy "na jó elég lesz ebből kisfiam menj kicsit ki a levegőre". Legnagyobb sajnálatomra ezt még nem is élveztem. Ennek ellenére mind végig azon járt az eszem hogy mit szeretnék csinálni az életben. Szeretnék sportoló lenni, híresség, körbe utazni a világot tudjátok ezek az alapok majdnem minden ember vágyai.

A visszatartó ok

Sok ember mondaná hogy csak kifogások de a legtöbb férfi ember tudja milyen nehéz ezzel együtt élni. Már itt kezdődött minden (talán 10 évesen vehettem észre vagy még előbb) nem volt kedvem semmihez már itt nem volt kedvem:kijárni,tesizni,iskolába járni,tanulni. Gondolom minden embert megérint de azért ennyire? nem. Túl érzékeny vagyok, túl sokat adok mások véleményére, mindenkinek meg akartam felelni (még most is főleg magamnak talán ezért nem ugrottam még le valami olyan helyről ami ha feldobnak sötét és hideg ha leesel meg senki nem tudja. És itt kezdődtek el az én magányos mindennapjaim

Mens sana in corpore sano

"Ép testben, ép lélek"

Ez is csak valami zagyvaság? nem, nem amióta eszem tudom duci vagyok ez is volt egy ok volt arra hogy még jobban gyűlöljem magam. DE már akkor is csak a kifogásokat gyártottam - Azt asztmám miatt van felfújtak a gyógyszerek, - befulladok ha négy-et lépek gyorsabban az átlagnál meg hasonlók. Ez ment egészen 16 éves koromig és itt jött a változás

A változás

Amikor sikerült leadnom pár kg-t jó bevallom nem nehezen a koplalás de hál istennek csak 1 hónapig toltam és nem olyan keményen. Végre elkezdtem kicsivel jobban élvezni az életem, elkezdtem edzeni, igaz még mindig csak fekete pulóverbe jártam az utcákat nyáron, DE legalább már utcára jártam kb 1,5 évig szép is volt.

Családi támogatás? Igen, ez lenne a normális, csak sajnos nem az én családomban. Páran biztos tudjátok az érzést amikor elhatározásra jutsz de csak cukor meg csoki van otthon és még a zöldség is rántva van. Pénz nincs bevásárlásra, sütni/főzni nem tudsz, ráadásul az egész család azzal van elfoglalva hogy mennyit fogytál és ahelyett hogy gratulálnának még elkezdenek cseszegetni is. ÉS ez ment addig amíg el nem kezdődött a túlevési betegségem amikor addig eszel míg már fáj, s még tovább. Abbahagyod az edést visszaszeded amit leadtál és elkezdesz gondolkodni. Akarom én ezt megint? elegem van, mire volt ez jó? és itt kezdődnek a bajok.

Ja az iskolát majdnem elfelejtettem. Ugye említettem hogy nincs kedvem amiatt a dolog miatt semmihez hát igen az év ismétlés ezért közbe is játszott ez csak még 1 fokkal rontott a helyzeten és most érettségi előtt jött elő leginkább.

Erre a kérdésre kellene választ találnom. Csak csináld azt amihez kedved van .Könnyebb mint ahogy hangzik nem? hát nem. És miért? azért mert a világon semmihez nincs kedvem régen még volt mindenhez de ezt majd egy másik  fejezetben.

Ami nekem kellene az egy olyan valami ami motivációt ad, életcélt amiért érdemes küzdeni csak ezt a szobámban nem igen fogom megtalálni. Menjek ki? Az utcára ahol csak azt látom hogy az emberek nagy része mosolyog élvez mindent csak még rosszabbul érezném tőle magam. 

Legelőszőr magamban kell eldöntenem mit akarok de hiába határozom el még ha sikerül is akár csak 1 napra másnap megint előjön.Pár pontban le írom nekem mik az akadályozó mondataim.

Harc önmagaddal

1. halogatás-Na majd holnap

2. önsanyargatás- már rég el kellett volna kezdjem

3. szigorúság önmagamhoz-pl.:(tiszta gyenge vagy,ronda vagy) csak gondolj bele mit érezne valaki ha ezt neki mondanád gondolom ez is befolyásolja a lelkem valahogy

19 éves vagyok, és több lelki problémával szenvedek (életuntság,reménytelenség,önutálat,kommunikációs zavarok, fásultság, szorongás, halálfélelem, önbizalomhiány és még sorolhatnám)

Ha egy komoly blogra vársz ahol tanácsot adnak meg segítséget nyújtanak sajna ez nem az a hely. Nekem még nem sikerült kijönnöm belőle csak mivel nem igazán tudom kinek elmondani itt írom ki ami bennem van.

Nem igazán értek ehhez a blog témához életemben először látok ilyent ezért nem tudom milyen egy szépen felépített blog ezt nézzétek el nekem (nem mintha olvasná bárki is) na de mindegy a következő oldaltól belekezdek

Ez egy elég összeszedetlen blog aki szereti a rendszert az inkább ne szúrja ki a szemét ezzel az "igénytelen" cuccal. Nem fogok olyan szavakat használni amiket nem ismerek csak azért hogy tanultnak tűnjek tőle, és helyesírási hiba is több mint valószínű hogy lesz. De megpróbálok pár képet berakni hátha érdekesebbé tudom tenni.

Hányszor gondoltátok vagy mondtátok ki ti is ezeket magatokban . -Utálom magam.  -Elegem van magamból.- Elegem van az életből.-Elegem van az emberekből. -Bárcsak ne kelnék fel holnap reggel.- Haljak már meg nem érdekel már semmi

Én rengetegszer.

Mint bennem, a legtöbb emberben is előjön az érzés legalább egyszer az életében, hogy magányos, rosszul érzi magát a bőrében és valami hiányzik de elképzelni sem tudja, hogy mi lehet az. Igen ám de a legtöbb ember ezen túllendül önállóan vagy segítséggel. Ez alól én sajnos kivétel vagyok. Benne maradtam a trében, erről írok most.

Először én is még csak a tv-ben, újságokban és magazinokban találkoztam ezzel a betegséggel nem igazán érdekelt sosem fordult volna meg bennem hogy egyszer bizony engem is utolér és akkor nézhetek majd a tükörbe már ha belemerek nézni. Ez az egész olyan mint egy véget nem érő útszakasz az esti órákban. Sötét és magányos. Mintha ugyanazokat a köröket járnám újra és újra kedvtelen felkelés ----> reggeli ----> egy pár órás szomorkodás amit sírás követ aztán megint alvás.

Na barátom ha te is ebben a cipőben jársz találjuk meg a kiutat valahogy mert ez így nem állapot.

Ez az első bejegyzés, amit automatikusan hoztunk létre. Vázlatban van, így csak a blogod tagjai láthatják. Próbáld meg átszerkeszteni, ha sikerült akár törölheted is és kezdődhet a blogolás.

Kérdéseket és észrevételeidet a support@blog.hu címre tudod elküldeni. Jó blogolást!

A blog.hu csapata