Ez egy elég összeszedetlen blog aki szereti a rendszert az inkább ne szúrja ki a szemét ezzel az "igénytelen" cuccal. Nem fogok olyan szavakat használni amiket nem ismerek csak azért hogy tanultnak tűnjek tőle, és helyesírási hiba is több mint valószínű hogy lesz. De megpróbálok pár képet berakni hátha érdekesebbé tudom tenni.

Hányszor gondoltátok vagy mondtátok ki ti is ezeket magatokban . -Utálom magam.  -Elegem van magamból.- Elegem van az életből.-Elegem van az emberekből. -Bárcsak ne kelnék fel holnap reggel.- Haljak már meg nem érdekel már semmi

Én rengetegszer.

Mint bennem, a legtöbb emberben is előjön az érzés legalább egyszer az életében, hogy magányos, rosszul érzi magát a bőrében és valami hiányzik de elképzelni sem tudja, hogy mi lehet az. Igen ám de a legtöbb ember ezen túllendül önállóan vagy segítséggel. Ez alól én sajnos kivétel vagyok. Benne maradtam a trében, erről írok most.

Először én is még csak a tv-ben, újságokban és magazinokban találkoztam ezzel a betegséggel nem igazán érdekelt sosem fordult volna meg bennem hogy egyszer bizony engem is utolér és akkor nézhetek majd a tükörbe már ha belemerek nézni. Ez az egész olyan mint egy véget nem érő útszakasz az esti órákban. Sötét és magányos. Mintha ugyanazokat a köröket járnám újra és újra kedvtelen felkelés ----> reggeli ----> egy pár órás szomorkodás amit sírás követ aztán megint alvás.

Na barátom ha te is ebben a cipőben jársz találjuk meg a kiutat valahogy mert ez így nem állapot.