Gyerekkor minden ember életben a legmeghatározóbb kor. Itt alakulnak ki kapcsolatok, barátságok, érzelmek stb. stb. Tisztára hülyeségnek gondoltam én is amíg rá nem jöttem mit szúrtam el.

Álmaim Vágyaim

Gondolom a kiváltó ok minden embernél más és más. Nálam talán az volt az egyik amíg mindenki lejárt a korosztályomból játszani én bent ültem naphosszat a gép és tv előtt. Erről nem csak én tehettem mert sosem volt az hogy "na jó elég lesz ebből kisfiam menj kicsit ki a levegőre". Legnagyobb sajnálatomra ezt még nem is élveztem. Ennek ellenére mind végig azon járt az eszem hogy mit szeretnék csinálni az életben. Szeretnék sportoló lenni, híresség, körbe utazni a világot tudjátok ezek az alapok majdnem minden ember vágyai.

A visszatartó ok

Sok ember mondaná hogy csak kifogások de a legtöbb férfi ember tudja milyen nehéz ezzel együtt élni. Már itt kezdődött minden (talán 10 évesen vehettem észre vagy még előbb) nem volt kedvem semmihez már itt nem volt kedvem:kijárni,tesizni,iskolába járni,tanulni. Gondolom minden embert megérint de azért ennyire? nem. Túl érzékeny vagyok, túl sokat adok mások véleményére, mindenkinek meg akartam felelni (még most is főleg magamnak talán ezért nem ugrottam még le valami olyan helyről ami ha feldobnak sötét és hideg ha leesel meg senki nem tudja. És itt kezdődtek el az én magányos mindennapjaim

Mens sana in corpore sano

"Ép testben, ép lélek"

Ez is csak valami zagyvaság? nem, nem amióta eszem tudom duci vagyok ez is volt egy ok volt arra hogy még jobban gyűlöljem magam. DE már akkor is csak a kifogásokat gyártottam - Azt asztmám miatt van felfújtak a gyógyszerek, - befulladok ha négy-et lépek gyorsabban az átlagnál meg hasonlók. Ez ment egészen 16 éves koromig és itt jött a változás

A változás

Amikor sikerült leadnom pár kg-t jó bevallom nem nehezen a koplalás de hál istennek csak 1 hónapig toltam és nem olyan keményen. Végre elkezdtem kicsivel jobban élvezni az életem, elkezdtem edzeni, igaz még mindig csak fekete pulóverbe jártam az utcákat nyáron, DE legalább már utcára jártam kb 1,5 évig szép is volt.

Családi támogatás? Igen, ez lenne a normális, csak sajnos nem az én családomban. Páran biztos tudjátok az érzést amikor elhatározásra jutsz de csak cukor meg csoki van otthon és még a zöldség is rántva van. Pénz nincs bevásárlásra, sütni/főzni nem tudsz, ráadásul az egész család azzal van elfoglalva hogy mennyit fogytál és ahelyett hogy gratulálnának még elkezdenek cseszegetni is. ÉS ez ment addig amíg el nem kezdődött a túlevési betegségem amikor addig eszel míg már fáj, s még tovább. Abbahagyod az edést visszaszeded amit leadtál és elkezdesz gondolkodni. Akarom én ezt megint? elegem van, mire volt ez jó? és itt kezdődnek a bajok.

Ja az iskolát majdnem elfelejtettem. Ugye említettem hogy nincs kedvem amiatt a dolog miatt semmihez hát igen az év ismétlés ezért közbe is játszott ez csak még 1 fokkal rontott a helyzeten és most érettségi előtt jött elő leginkább.